Szülőknek

A legkisebbek

A gyermekünk már kisbaba korától modellezi az Őt körülvevő világot. tovább >>

A játékvasutak

Játékvasutak a legkisebbeknek

A favonat már 2 éves korban is élményt jelenthet gyermekünknek. tovább >>

Mesék

Mesék vonatokkal

A vonat gyakori szerplője a meséknek, a mesehősök gyakran utazak színes, általában gőzmozdony vontatta vonatokon. tovább >>

Átmenet

Az első villanyvasút

A legtöbb gyermek előbb-utóbb eljut arra a pontra, amikor azt szeretné, hogy a következő karácsonyfa körül egy modellvasút zakatoljon. tovább >>

Drága vagy olcsó?

Drága vagy olcsó?

Meglepő módon talán az egyik legolcsóbb játékot vesszük meg a „villanyvasúttal”.
tovább >>

A vasútmodellezés előtt


 

A vasútmodellezés előtt – a játékvasút


A MODELLEZŐ GYERMEK

A gyermekünk már kisbaba korától modellezi az Őt körülvevő világot. Játékai is ezt segítik; a valóságot valamilyen "emészthető" formában igyekeznek számára megfoghatóvá tenni. A kisautó, az építőkészlet, de a babaház is mind-mind a valóság kicsinyített mása. A gyermekjátékok a lényegtelennek tűnő tulajdonságokat igyekeznek elhagyni, míg a jellegzetességeket kiemelni.

De mi a jellegzetes és mi a lényegtelen?

Ezt a döntést nekünk, szülőknek kell meghoznunk, és lépten-nyomon meg is hozzuk, amikor megajándékozzuk gyermekünket egy újabb játékkal. Nagy felelősség ez, hiszen a megállapítás fordítva is igaz: a valóságot is a modelljeik, azaz a játékaik alapján rendezik be a gyerekek.

A kicsiknek a világ csupa megismerendő dolog. Így a kapott játék számukra ugyanolyan valóság lesz mint minden más. Nem fognak különbséget tenni "fantázia" és valóság között. Ezért a dínók, a fegyverek, a transformerek és az egyéb, fantázia szülte dolgok a gyermekünknek ugyanúgy a valóságos világ részei mint az összes többi dolog. Ezt nem kell hosszasan bizonygatnunk. Ha csak egy picit is kutakodunk gyermekkori élményeink között, szinte biztos, hogy az elsők között találjuk azokat, amiktől féltünk.

Ezek többnyire bagatell dolgok, és felnőttként nyilván túltesszük magunkat rajtuk. Azonban mindnyájan tudjuk, hogy az élet legszebb szakasza a gyermekkor. Tegyük fel magunknak a kérdést: gyermekünknek ezt az időszakot még inkább széppé szeretnénk tenni, vagy már kisgyermekként azt akarjuk, hogy a felnőtt világ gondjaival szembesüljön? Esetleg olyan rettenetekkel stresszeljük, ami még nekünk is ijesztő?

A modellezéssel mi szülők is újra részt vehetünk abban a csodában, amellyel gyermekünk megismeri a világot. Bekapcsolódhatunk abba a folyamatba amely során a világ kibontakozik és megmutatja minden szépségét az arra kíváncsi szemeknek.

Megtanít bennünket, hogy ismét megcsodáljuk a kertben növekvő fákat, hogy ismét felfedezzük, milyen színekben pompázik a természet a különböző évszakokban, vagy hogy éppen mennyire érdekes szerkezet lehet az a híd, amin nap-mint-nap átkelünk.

Ráadásul mindezt gyermekünkkel közösen, - divatos fordulattal élve - minőségi időt töltve.

HOGYAN KEZDJÜNK HOZZÁ?

A gyerekek 1,5-2 éves koruktól kezdenek tudatosan játszani. Kihívásokra vágynak, és szívesen játszanak együtt anyával, apával, vagy egy másik kisgyerekkel. Ezen kívül a gyerekek ekkortájt kezdik egyedül is egyre jobban elfoglalni magukat.

Az építőkockákból rakott tornyok, amiket lerombolhatunk és újra felépíthetünk, ma pl. már túl egyszerűnek tűnnek, nem olyan érdekesek, mint egykoron. Azonban az ilyen játékok fejlesztik az ügyességet és a kreativitást, míg a beszélő mackók, a mászó babák vagy a zenélő, karattyoló műanyag játékok ennek csak kevés vagy semmi teret nem hagynak. Az ilyen „játékok” már „készen” vannak, a gyermek nem tudja megváltoztatni, nem tud kreatívan együttműködni és az ügyességet egyáltalán nem fejlesztik. Ezért az ilyen tárgyak azután, hogy vidáman kicsomagolták őket, hamarosan figyelmen kívül hagyva hevernek a sarokban, és a gyermek nem tudja, hogy az a kacat egy vagyonba került. Ezen kívül a "hagyományos" játékokkal való játékban más emberek – pl. a szülők, a testvér vagy a barátok - is részt vehetnek, ami a gyermeknek nemcsak, hogy sok örömet szerez, de szociális készségei is fejlődnek.

2-3 éves korában már többet várhatunk gyermekünktől. Ebben a korban a gyerekeket már érdeklik a formák, a tárgyak jellemzői. Ezért hiába veszünk nekik önműködő dolgokat. Általában megállítják-megállíttatják a pörgő-forgó-izgő-mozgó játékokat és azokat közelről szemlélik, nézegetik, kézzel tologatják.

Az egyik olyan játék, amely nagyon sok képességet fejleszt, a hagyományos favonat. Mindegy, hogy fiú-e vagy lány, a kicsi hamarosan megtanulja a síneket egymásba illeszteni, feltenni rájuk a vonatokat. Ez szinte minden gyerek számára szórakoztató. Ezek a vasutak robusztusak és mindig bővíthetők. Velük a gyermek az ügyességen és a kreativitáson kívül még valami nagyon értékeset kap: a sikerélményt. Ha szeretnénk gyermekünknek örömet szerezni, ajándékozzunk neki a második szülinapjára, vagy később egy játékvasutat. Ezzel nagy szívességet teszünk önmagunknak és gyermekünknek egyaránt:

  • Megspóroljuk a lármás játékszereket
  • A gyermek szórakozva foglalatoskodik és kiegyensúlyozott
  • Bármikor vele játszhatunk. (Jó móka!)
  • Biztosan tudhatjuk, hogy mit vegyünk Karácsonyra vagy a szülinapra, hiszen a vasutat a végtelenségig bővíthetjük.:) (ráadásul a rokonok, ismerősök dolgát is megkönnyítjük)

3-4 évesen érkeznek el gyermekeink abba a korba, amikor már érdekes számukra a dolgok működése. Ekkor kezdi őket érdekelni a tárgyak, az eszközök működése. Ilyenkor az ember jobb, ha komolyabb akkumulátortöltő állomással rendelkezik, mert a rengeteg elektromos játék működtetéséhez bizony sűrűn kell majd cserélni az elemeket.

Ha a gyermeknek tetszik a játékvasút, már nincs messze az első villanyvasút, amivel a gyermek tovább fejlődhet, és fontos tulajdonságokat sajátíthat el vele.

Az, hogy megvesszük a vasutat, azonban még kevés!

Ha veszünk egy vonatot, letesszük a szobában és a sorsra bízzuk, hogy mi lesz vele, gyermekünknek nem lesz sokáig öröme benne. El lehet képzelni a szülő csalódottságát, ha a startszettnek vagy az új építőkészletnek nincs sikere a gyerekeknél, és az csak hever, ottfelejtve a sarokban.

A „dialógusszegény” játékszerekkel ellentétben – amelyekkel a gyermek magában áll - a vonat, legyen akár papírból, fából, műanyagból vagy fémből, az építőkészlet, a Lego, stb., megköveteli a szülő közreműködését. Ez nemcsak a gyerek számára szórakoztató, hanem a szülő számára is.

A vasutunkat később kedvünk szerint fejleszthetjük! Ennek csak a képzeletünk szab határt! Tényleg csak a képzeletünk, hiszen egy kis leleményességgel az otthon egyébként is előforduló anyagokból is elkészíthetjük a járműveket, síneket, házakat, hegyeket, fákat, bokrokat, azaz mindent, ami egy terepasztalhoz szükséges lehet.

Ha gyermekünk már iskolás, megvehetjük neki az első kezdőkészletét.

A legfontosabb tehát az, hogy a gyerekekkel sok időt töltsünk együtt és hogy velük együtt játsszunk. A vonattal való játék és minden, ami ehhez hozzátartozik, nagyon alkalmas erre.